4. nap

Reggel erős hátfájással ébredek, ami nem lep meg, csak rosszul esik. Legközelebb nem hagyom, hogy ülve aludjak el. Elhatározom, hogy ma valamit tényleg kéne alkotni, meg megkérdezni, hogy segíthet-e Junsu az előkészítésembe. Meg érdekelne, hogy mikor lesznek táncóráim, vagy mikor akar debütáltatni a kiadó. Mert nem gyakornoknak vettek fel... Bár ezt még mindig nem értem. Mások évekig gyakorolnak, míg elérkeznek a debütálás lehetőségéhez. Mindegy, a kiadó tudja.

Átöltözök, majd néhány papírt és tollat kezembe véve kimegyek a konyhába. A fiúk ismét a TV előtt gyűlnek, ölükben válogatott finomságokkal. Chips, gumicukor, ropi.

- Jó reggelt! Jössz doramát nézni? - kérdezi Dongwoon mosolyogva.

- Nektek is. Nem lehet, valamit alkotnom kéne debütre - mondom bocsánatkérően.

- Már tudod, hogy mikor debütálsz? - tudakolja kíváncsian Yoseob.

- Nem igazán. A kiadó egy hónap pihenőt adott még mielőtt elkezdenénk ezzel foglalkozni, aztán majd meglátjuk.

- Na, akkor még ráérsz velünk sorozatot nézni! - vágja rá Dongwoon. Nevetve rázom meg fejem. Letelepedek az asztalhoz, majd töltök magamnak kávét. Igazából fogalmam sincs, hogy kell dalt írni vagy miről írjak. Az érzéseimről? Írjam meg, hogy mennyire bánt Hyunseung viselkedése? Vagy a Junsuhoz fűződő érzelmeimről írjak? Két külön világ. Tenyerembe támasztott arccal nézem az üres papírt.

Mikor hosszú percekkel később sem sikerül semmi értelmeset összehoznom, úgy döntök, pihentetem a dolgot. Ha a fiúk megkérdik miért, majd azt mondom, hogy egy hónapot még pihenhetek. Odébb teszem bögrémet, majd karjaim összefonva félig felfekszem az asztalra. Pár perccel később már alszok is.

***

Egy kéz óvatos keltegetésére ébredek. Ahogy felemelem fejem, Yoseob mosolygós arcával találom szembe magam.

- Ha most kialszod magad, egész éjjel fent leszel - mondja, s leül az egyik székre. - Inkább egyél valamit, ma még nem ettél semmit. Aztán Gikwangnak az az ötlete jutott eszébe, hogy mi lenne, ha megmutatnánk neked a várost. Mit szólsz?

Felegyenesedek, s kinyújtóztatom karjaim. Hogy megmutassák a várost?

- Jól hangzik - bólintok egyet.

- Szuper! - derül fel arca. - Akkor ebédelhetnénk és mehetünk is!

Lelkesedésén csak mosolygok. Míg ő szól a többieknek, addig én nekiállok az ebédnek. Mivel most a csirkéhez van kedvem, ezért azt csinálok rizzsel. A fiúk beszélgetnek, Yoseob készülő albumáról mesél a többieknek és arról, hogy hamarosan kezdik a felvételeket is. Nagyon várja már, hisz ez lesz az első önálló albuma.

Mikor kész az ebéd, mindenki az asztal köré gyűlik, még Hyunseung is. Ez az első, hogy mind együtt ebédelünk. A hangulat vidám, jókat nevetünk és beszélgetünk. Ebéd után Gikwang kijelenti, hogy mosogatni ráérünk, menjünk a városba. Mindenkit elparancsol, hogy öltözzön át, majd indulunk is.

***

- Jézusom! - nyögök nagyot, miközben szinte lezuhanok a kanapéra. Többet nem megyek Gikwanggal sehova! A fiú tiszta hiperaktív volt, keresztül-kasul húzott az utcák kirakatai között, hogy mindent megmutasson, lehetőleg ugyanabban a percben, s közben azt ecsetelte, hogy milyen fantasztikus a város. Yoseob valamelyest visszafogta magát, ő csak az utcai ételárusokhoz huzigált oda, hogy végigkóstoljam Korea teljes nemzeti étlapját, lehetőleg egyszerre. Na meg a shopping Dongwoonnal... A vége felé már szinte menekültem Junhyunghoz, hogy védjen meg. A hosszú órák alatt csak néha álltunk meg ténylegesen pihenni, még egy játszótérre is csak azért tértünk be, hogy megmutathassák és kipróbáljuk sorra a fitnesz-játszóteret. Ez a mai nap...

- És ez még semmi sem volt! - jelenti ki Gikwang vigyorogva, miközben ledobálja a ruhákkal tömött szatyrokat, hogy aztán menjen a többiért. Áldom Junhyung eszét, hogy a shopping után felhívta a cég kocsiját, hogy hozza haza a holmikat. Még a cipekedés hiányzott volna. Megcsörren telefonom, mire elővadászom, hogy felvegyem.

- Annyeonghaseyo! - dünnyögöm fáradtan.

- Annyeong Hora! Be tudnál jönni most rögtön a kiadóba? Hozd magaddal Hyunseungot is és tíz percen belül legyetek itt! - mondja főnököm, Jin. Mielőtt tiltakozhatnék, már le is teszi, s így csak a fiúk nevethetnek egy jót felháborodott hápogásomon.

- Csak táncórát nee! - fejelek bele a párnába, s kezdek el vergődni.

- Mi történt? A főnök volt? - kérdezi Junhyung.

- Azt mondta, van tíz percem bent lenni - válaszolom morcosan. A fiúk összenéznek.

- Autóval is negyed óra, szóval szerintem siess! - tanácsolja Dongwoon. Halkan szidva a főnököt tápászkodok fel a kanapéról és vonszolom el magam szobámba, hogy átöltözzek. A jól bevált sort és trikó párosnál maradok, meg kedvenc cipőm. Gyorsan bedobálom a szokásos dolgokat táskámba, majd Hyunseung kardigánját magamra kapva indulok el, hogy megkeressem a fiút. Junhyunggal futok össze a folyosón, aki a Harával való vacsorázáshoz készül átöltözni. Mikor meglát, elmosolyodik.

- Ha a kiadó akar táncoltatni, vigyél magassarkút is - ajánlja. Megütközve nézek rá.

- Egyébként se tudok táncolni, nemhogy magassarkúban! - mondom morcosan. Erre csak vállat von, hogy a kiadó már csak ilyen, majd bemegy szobájába. Gyorsan visszamegyek szobámba, hogy keressek egy magassarkút, majd Hyunseung ajtajához megyek, s mély levegőt véve bekopogok. Nem érkezik válasz, s hosszú pillanatok telnek el. Szerencsétlennek érzem magam az ajtó előtt ácsorogva, de nem tudok mit csinálni. Bár lehet, hogy a fiú nem is itt van. Már adnám fel, hogy megnézzem a konyhában van-e, amikor kinyílik az ajtó és szembetalálom magam vele. Csupán egy melegítőt visel.

- Mond - mondja nem túl kedvesen. Tekintete megint megakad pulcsiján.

- A főnök mondta, hogy most azonnal be kell mennem és neked is jönnöd kell - hadarom el, hogy hamarabb túl legyek rajta. Felvonja szemöldökét, majd becsukja ajtaját. Állam a földön koppan, hogy ez mi? Milyen dolog, hogy rám csukja az ajtót? Már kiabálnék be valamilyen sértést, mikor ismét feltárul az ajtó, s immáron teljes öltözettel áll előttem a fiú. Táskáját átvetve nyakán sétál el mellettem. Morcosan sétálok utána. Nekem sincs ehhez több kedvem, mint az rajta látszik. Fogalmam sincs, miért akarja a kiadó, hogy ő is jöjjön. Én nem akarom.

- Elmentünk - szól be a nappaliba a fiúknak, miközben már cipőjét veszi. A kanapé tetejénél három fej bukkan fel egymás után, mint valami gyerekeknek való műsorban.

- Együtt? - teszi fel a kérdést Gikwang. Hyunseung keze csak egy pillanatra áll meg a cipőkötés közben. Dühösen nézek Gikwangra. Sehova se akarok kettesben menni Hyunseunggal! Mikor a vörös hajú fiú végez, intünk a többieknek és elindulunk.

***

Főnököm kiabálva utasítgat, hogy hova is kell mennünk és hogy kések. Dühösen kérdezem, hogy mit várt, amikor valószínűleg tudta, hogy ma elvoltunk a városban és ráadásul este is van már?! Na meg kikértem magamnak az egyhónapos pihenőt.

Viszonylag hamar megtaláljuk a megfelelő próbatermet, melynek ajtajára már ki van ragasztva egy lap, mint a legtöbbre. Csupán egy felirat van rajta: K-STAR. Fogalmam sincs, ez mit jelenthet, de nem is érdekel. Először Hyunseung megy be, az udvariatlanságon már meg se lepődök. Nem pont tőle várom el, hogy előre engedjen mondjuk. Morcosan megyek be én is. Egy tágas, közepes méretű próbaterembe jutunk, aminek egyik oldalát tükrök, másikat szekrények borítják. Az ajtóval szembeni falon ablakok vannak, valamint parafatáblák.

- Na, végre ideértetek! - üdvözöl minket főnököm, Jin. - Hora, ezentúl ez lesz a te saját kis termed! Mivel a vártnál nagyobb az érdeklődés irántad, előbb elkezdjük a képzésedet, hogy mihamarabb debütálhass. Nagyjából három hónap múlva fog ez megtörténni és K-STAR néven fog berobbanni a köztudatba! - mondja sugárzó arccal. Próbálom felfogni az információ tömkeleget, nem túl sok sikerrel. Debüt. Három hónap. K-STAR. Heh?!

- Három hónap múlva? - kérdezem elhűlve. - Az nagyon kevés idő! Se énekelni, se táncolni nem tudok!

Hyunseung szemei gúnyosan villannak rám, mintha örülne, hogy tudom magamról, hogy lúzer vagyok, aki az otthoni táncikálást jónak tekinti. Ökölbe szorulnak kezeim, de mielőtt a fejéhez vághatnék akármit is, főnököm szólal meg ismét. Sosem bírom leszidni ezt a srácot?!

- Hyunseung fog segíteni a táncolásban. Ő fog felkészíteni mind a debütre, mind pedig utána mint koreográfus jelen lesz munkásságodban! - jelenti be a szerinte jó hírt, nekem azonban megfagy a vér az ereimben. Hogy Hyunseung tanítson engem táncolni? Aki még arra nem képes, hogy egyetlen kedves vagy normális szót is mondjon nekem? Ezt melyik pizsamájában álmodta Jin? Amennyire látom, a fiúnak sincs ínyére a dolog.

- És mi lesz a dalokkal? Az énekkel? Meg a fanokkal? - teszem fel sorra kérdéseim, hátha el tudom rettenteni céljától, hogy színpadra dobjon. Nevetve legyint.

- Ugyan már. A három hónap alatt meg fogod tanulni, hogyan tudod kezelni a rajongókat. Az énekhez meg annyit, hogy minden nap órákat fogsz venni és sokat gyakorolni.

- Egyszóval meg akarsz ölni. Ennyi próbát nem bírok! - fakadok ki, s ledobva táskám a fal mellé, lehuppanok a földre. - Miért kell ezt, Jin? Egy hónap pihit ígértél nekem! - mondom nyafogva. Hogy lesz nekem így időm élni? Ráadásul... - Junsu! - ejtem ki hangosan a nevét. A fiúk értetlenül néznek rám. - Öhm... Jin... Van egy zenész-énekes-dalszövegíró-táncos ismerősöm, aki szíves örömest szeretne részt vállalni kiképzésemben! Lehetne róla szó, hogy segítsen nekem? - kérdezem, miközben megvakarom tarkómat.

- Hmm - gondolkodik el főnököm állát simogatva. Ezt melyik filmből vette? - Lehet róla szó, végül is, de erről majd később még beszélünk. Nos, mint már mondtam, mindenki -szakmabeliek és rajongók- egyaránt nagyon várnak egy friss és csodás debütálást, rengeteg tapasztalt és feltörekvő dalszövegíró küldte el munkáját, hogy válogathass és színpadra vigyed őket. A legtöbbhez már van zenei alap is. Hát nem fantasztikus? - Kis szünetet tart, gondolom a megerősítést várja. Hát tuti nem fogja megkapni. Ez mi?!

- És te azt akarod, hogy ma még nekiálljak táncikálni? - kérdezem tenyerembe támasztott arccal.

- Magadnak teszel jót azzal, hogyha hiszti helyett inkább gyakorolsz - vonja meg vállait.

- És mégis mit gyakoroljak? - teszem fel kérdésem mogorván. - Annyi közöm lehet a tánchoz, mint neked a miniszoknyákhoz. Szeretem nézni és néha kipróbálni - dünnyögöm inkább csak magamnak.

- Akkor nagyon jó esélyekkel indulsz! - csapja össze tenyerét vigyorogva, majd eltűnik. Nyűglődve fekszek végig a padlón.

- Miért? Miért? Miért? - kérdezem, miközben ide-oda forgok.

- Itt hagyta a dalokat. Majd nézd át őket - mondja Hyunseung, s ledob fejem mellé egy ijesztően vastag mappát. - Kelj fel és kezdjük el. Három órát kell bent lennünk hivatalosan!

Furi. Ha munkáról van szó, mintha előbújna egy profi éne, akit nem érdekel semmi, csak hogy jó legyen, amit csinál. Remélem nem lesznek túl nagy elvárásai velem szemben. Felvakarom magam a földről, majd a kardigánt is ledobva táskámra, követem őt a terem közepére.  Fogalmam sincs honnan, de a kezében van egy távirányító, amivel zenét kapcsol be. Feltűnik, hogy a tükrös fal egyik sarkában van egy komplett hifi berendezés.

- Először bemelegítünk - mondja és megkér, hogy csináljam azt, amit ő. Előre félve az elkövetkezendő óráktól egyezek bele.

***

- Azt reméltem, több időm lesz, mint három hónap - dünnyögöm a törülköző alól, ami ismét arcomon van, hogy hűsítsen. - A legtöbben éveket gyakorolnak, én miért nem?

- Nem tudom - válaszolja Hyunseung, holott pedig inkább csak magammal beszélgetek. Pontosabban nem vártam, hogy válaszoljon. Ez a nem is tudom hány óra vele kicsit meglepő volt a számomra. Annyira nem volt rossz, ráadásul idővel még többet szólt hozzám, tánctanári keretein belül maradva persze. Megtanított rendesen bemelegíteni és sosem hagyta, hogy ne csináljam a legjobban. Fáj is mindenem. De jól esett, hogyha valahol, legalább a próbateremben kötelességből hozzám tud szólni normálisan. Ebben nem reménykedem ha visszamentünk a lakásba. Túl szép lenne...

Nyílik az ajtó, majd Jin szólal meg.

- Na, hogy sikerült? - kérdezi jókedvűen. Mire föl a jókedve? Örül, hogy kínozhat?

- Nem reménytelen - feleli Hyunseung diplomatikusan. Levéve a törülközőt arcomról ülök fel és nézek a fiúra.

- Mi az, hogy nem reménytelen?

- Van hova fejlődnöd, de vannak alapjaid - vonja meg vállait.

- Mielőtt még összekaptok! - emeli kezét Jin békítően. - Hogy tetszik a terem? Szükséged van még valamire? - érdeklődik.

- Tetszik, de ha minden napomat itt kell majd töltenem, lehet megutálom. Egy matracnak örülnék meg egy kávéfőzőnek - válaszolom, s megeresztek egy vigyort felé. Felfirkantja kéréseim egy cetlire.

- Ha nem felejtem el, holnaputánra meglesznek - bólint egyet, majd felcsillannak szemei. - Ezt neked hoztam, nemrég érkeztek meg, gondoltam odaadom még most! - jelenti be, s besétálva odaad nekem egy nagy szatyrot.

- Ezek mik? - kérdezem, s óvatosan kiszórom a szatyor tartalmát a földre.

- A kiadó szereti támogatni a tagokat - magyarázza szerinte tök érthető módon, hogy mit hever előttem három doboz. Laptop, iPhone, iPad. Állam már másodszor koppan a padlón, de szerencsére most közel van a föld.

- Ezek az enyémek? - kérdezem döbbenten.

- Ahamm. Remélem, tetszenek a színek, én választottam őket! Viszont szerintem majd otthon bontsd ki őket, most már menjenek pihenni. Megérdemlitek!

***

Még mindig nem bírok dűlőre jutni ajándékaimmal kapcsolatban. A fiúk viszont teljesen odáig vannak értük, s sajátjaikkal hasonlítgatják össze. Legfőbb különbség a kopottság. Gikwang elmondása szerint a táncpróbákon, főleg ha az korán van vagy hétvégén, kezdésnek mindig potyog egy-két mobil. Ha nagyon tönkreteszik őket, kapnak újat. Számukra ez tök hétköznapi és egyértelmű. Én azt hiszem inkább vigyázni fogok rájuk és próbálom megszokni őket. Nem igazán voltak szupi kis ketyeréim, nem volt rájuk szükségem. Csak egy mobil, ami tud hívni és üzenetet küldeni. Tökéletes.

A Jin által választott színek nagyon tetszenek, főként a laptop metálos sötétkék hátlapja, de az iPhone fehér, barna sakura ágakkal és virágokkal díszített hátlapja is nagyon bejön. Az iPadnak szürke-kék-fehér rombusz kockás a tokja, ami szintén nagyon szép. Örülni fogok, ha majd megtanulom, hogyan kell őket használni.

Míg a fiúk összerakják és kipróbálgatják a kütyüket, én a kapott dalszövegeket olvasgatom. Némelyik egyáltalán nem tetszik, de van, amelyikben látok némi fantáziát. Bárha ezzel meg tudom magam kímélni ideiglenesen a próbáktól, akkor egyik sem tetszik. De majd hozzászoknom, hogy nem fogok tudni járni.

- Csatlakozhatok? - kérdezi Junhyung, miközben egy bögre kávét tesz elém. Már igazán nem kéne, hisz ha a fiúk is lenyugodtak a zsongásból, már megyünk is aludni, de megiszom a kávét. A rapper leül velem szembe, én pedig odaadok néhány már átnézett szöveget.

- Van, amelyik különösen tetszik? - kérdezi, miközben beleiszik saját kávéjába.

- Egyikben sem magamat látom, de ehhez gondolom, majd hozzá kell szoknom - válaszolom egykedvűen. Némelyik dalszöveg érzéseit egyáltalán nem érzem magaménak, másokon pedig azt érzem, amit az írója érezhet.

- Hát igen. Elsődleges szempont az eladhatóság - bólogat bölcsen a fiú. - Ezt olvasd el! - mondja nem sokkal később, de nem nekem, hanem a konyhába besétáló Hyunseungnak. Lesem reakcióját, de ő csak elveszi a lapot és derekát a konyhapultnak döntve elkezdi olvasni. Ha én kértem volna meg, szerintem még csak meg se fontolta volna. Tényleg csak a próbateremre korlátozódik jóindulata.

- Akár - mondja végül egykedvűen, s visszaadja a lapot.

- Hova teszed, amelyikek jók? - kérdezi Junhyung, mire egy vékonyabb kupac felé bökök. - Ehhez van hanganyag? A cím I Got You.

- Azt hiszem - dünnyögöm, s megkeresem a pendriveot, amin rajt van.

- Yoseob, idehoznád Hora laptopját? - dől hátra, hogy beláthasson a nappaliba. Nem sokkal később Yoseob bukkan fel, kezében a géppel.

- Kapás van? - kíváncsiskodik Gikwang, s ő is besunnyog a konyhába. Mind a rapper köré gyűlnek és izgatottan várják, mit ad a pen. Pár pillanattal később a szobát mai, friss zene tölti be. Megvan a maga ritmusa. Engem arra emlékeztet, amikor valaki erősítés nélkül penget egy gitárt. Ahogy halad előre, kezd színesedni, majd valószínűleg ahol a refrén kezdődik, s jópofa kis szünet is van. Maga a refrén nagyon tetszik, fülbemászónak találom. Yoseob kezébe veszi a dalszöveget, s próbálja párosítani a dallammal. Megint egy refrén következik, amit a fiú már halkan próbál énekelni.

Szeretnélek elkapni, de olyan messze vagy. Miért vagy ilyen messze?

Csak a gondolat, hogy enyém vagy, felmelegíti a szívem, szinte megőrjít.

Végre megvagy! Ne aggódj, most légy boldog!

Ha ez egy álom, akkor soha nem akarok felébredni!

A szerelem nem megvásárolható, ne aggódj, most légy boldog!

Még ha álmodok is, akarok egy esélyt!

Hé, tudod, hogy miattad halok, és miattad élek?

Nem akarok nyomorulttá válni miattad!

Nézz rám, utánad vágyakozok, rád akarok találni...

Így a kettő együtt még jobban hangzik! Bár elsőre nem fogott meg a szövege, ez is azt bizonyítja, hogy mindenből kilehet hozni a jót. Talán így van velem is a kiadó. Junhyung néha lefirkant valamit a lapra. Mikor véget ér, a rapper odaadja a papírt Hyunseungnak.

- Odaírtam egy csomó mindent, szerintem használhatók. Menjetek rá arra a vonalra, amit odaírtam a sarkába. Szerintem van esélyed - ez utolsót már nekem mondja. - Ki szerezte egyébként? - tudakolja.

- Egy YG gyakornok - válaszolja Yoseob. - Nem meglepő - teszi hozzá vigyorogva.

- Hát nem. Hora, szerintem mára fejezd be a keresgélést. Holnap hosszú napod lesz - tanácsolja Gikwang. Beleegyezően bólintok. A fiúk segítenek összeszedni a lapokat, majd sorban elmegyünk fürdeni.

Mikor már ágyamban fekszek, fejemben újra és újra a dal visszhangzik. Fogom új telefonomat, s egy kisebb regény keretén belül megosztom a napi napomat Junsuval, a végére odabiggyesztve egy nekem nagyon tetsző mondatot az I Got You-ból. Csak a gondolat, hogy enyém vagy, felmelegíti a szívem, szinte megőrjít. Elküldöm neki, majd bedőlve az ágyba, szinte azonnal elalszok. Fárasztó volt ez a mai nap. Álmaimban fel-felrémlik Hyunseung arca is.

[ ez most egy hosszabb rész ^^ a történetben szereplő dal NS Yoon G - I Got You című dala]