5.nap

Reggel a vártnál sokkal frissebben kelek, bár tény, hogy jó kis izomlázat összeszedtem. Kávéval kezdem a napom, majd zuhanyzással. Mikor kilépek a fürdőből, Hyunseunggal találom szembe magam. És persze most kellett elfelejtenem a váltóruhát és egy szál törülközőben lenni. Érzem, hogy elpirosodok. A fiú megint furán néz rám, de most egy másik irányból. Érdeklődve... Valószínűleg csak álmos még és az álmaiban szereplő lányok egyikét látja maga előtt. Pff...

- Elengednél? - kérdezem, mire felébred és közönyös arcát magára téve odébb lép. Szorosan fogva a törülközőt indulok el szobám biztonságos menedéke felé.

- Fél óra múlva indulunk - szól utánam, de nem fordulok meg. Miért fél óra? Miért nem lehet később? Szobámba érve gondosan becsukom az ajtót, majd az ágyra huppanok. Gyorsan felöltözök, már-már tipikusan. Trikó és sort. Ez a kedvenc párosításom, ráadásul a mozgásnál is segít, arról nem beszélve, hogy meleg van. Magam elé véve táskámat kicsit több mindent teszek el. Néhány plusz törülközőt, cipőket, kedvenc válogatás CD-imet. Mindent, amire inkább bent lehet szükségem, mint itt. Sejtéseim szerint úgyis több időt fogok bent tölteni. Óvatosan elteszem az ajándékokat, majd késznek nyilvánítom a táskát. Megint Hyunseung pulcsiját veszem magamra, majd táskástul kimegyek a nappaliba. Vöröske már a konyhában kávézik, a pulton egy gőzölgő másik bögre. Kezd javulni a srác. A táskát leteszem a nappaliba, majd besétálok a konyhába. A kávé még meleg és nagyon jól esik meginni. Mindketten megisszuk, majd hagyok egy üzenetet a többi fiúnak, hogy korán elmentünk próbálni, majd meg is valósítjuk ezt.

***

A próbaterem így nappal nagyobbnak tűnik és nagyon világos. A szekrények egész tágasak, s felfedezek egy ajtót is, ami egy mini fürdő-öltözőbe nyílik. Míg Jin megérkezik elkezdek pakolászni. Hyunseung eltűnt út közben, mondván, neki más dolga lesz ma. A cipőket az alsóbb polcokra teszem, a többi holmit pedig szanaszét. Nem szeretem, ha túl nagy rend van.

- Megjöttem! - esik be az ajtón jókedvűen Jin, kezében egy nagy valamivel. Gyanakodva figyelem, hogy egy újabb ajándék-e, de mikor a falhoz sétál és felakasztja az egyik parafatáblára, már látom, hogy valami beosztás szerű.

- Kérek heti egy szabad délutánt! - mondom, mielőtt még látnám. A cuccra néz, majd vissza rám.

- Majd jövő héten. Most szokd meg az itteni járást, hogy kit hol találsz meg és mikor mit kell csinálnod. Egy külön papírra összeszedtem, hogy mit kell tudnod a debütálás előtt, szépen kihúzogathatod majd őket ha tökéletesen megy és megmutattad - legyint, s felerősít egy másik táblára egy hosszúnak tűnő listát. Túl hosszú.

- A mai napra mi van? - kérdezem enyhén gúnyosan, mire megereszt egy vigyort felém.

- Ének óra. Hyunseung mondta, hogy találtatok egy jó dalt, azt fogjátok elkezdeni venni és közben a technikát is tanulod majd - válaszolja. Felsóhajtok, de igyekszem hamar elfogadni.

***

Életemben nem skáláztam még ennyit és kezdem nagyon megutálni. Nem látom értelmét, pedig a tanár szerint nagyon fontos. Hát ő tudja. Így éltem túl életem első, szinte egésznapot éneklést. Jin szerint azért kezdjük ilyen intenzíven, hogy hamarabb hozzászokjak, amiben lehet némi igazság. Előtte persze ellenzem ezt. Valójában sincs túl sok kedvem egész napokat bent lenni, de ez van. Egy nappal kevesebb, mint három hónapom van a debütálásig. Ezt a próbaterembe feltett visszaszámláló is mindig eszembe juttatja.

- Hyunseung nemsokára jön és megtanítja a táncot, amíg jutott - dugja be a fejét Jin, majd már megy is a dolgára. Felsóhajtok, majd törülközőmet táskámra dobva kezdek el bemelegíteni. Úgy érzem, mindenem szétszakad, de összeszorított szájjal próbálok túllendülni fájdalmamon. Kénytelen vagyok.

***

- Nem elég csajos a mozgásod - mondja már sokadszorra Hyunseung. Mérgesen fordulok felé és teszem csípőre kezem.

- Nem vagyok csaj, fogd már felé végre. Utálom a csípőriszáló beképzelt lányokat - fújtatok dühösen. Hátrasimítom hajam és mérgesen nézek rá. Miért kritizál ennyit? Inkább segítsen, hogyan tudok jobb lenni. Azzal, ha elmondja, hogy rosszul csinálom, még nem fogom tudni jól megcsinálni!

- Hát pedig most egynek kell lenned közülük - vágja hozzám szintén idegesen. - Nekem se egy leányálom nézni a bénázásodat, de kénytelen vagyok, ahogy neked is meg kell tanulnod a táncot!

Szavai szívem ütnek, s érzem, hogy elkönnyesedek. Hogy lehet... Ennyire bunkó és érzéketlen? Miért nem bír segíteni ahelyett, hogy támadna és szidna? Nagyon rosszul esik, hogy így beszél rólam. Tudom, hogy senki sem érti, miért vettek fel, de attól még itt vagyok. Ezt el lehetne már fogadni és nem kéne így beszélni velem!

Szó nélkül megyek táskámhoz és gyorsan bedobálva cuccaimat, kisétálok, az ajtót hangosan bevágva magam mögött. Értem én, hogy ő profi, de attól még nem engedheti meg magának ezt a stílust. Mikor a lift felé sétálok, kapkodva törölgetem kicsorduló könnyeimet, de mikor már lefelé tartok, nem bírom tovább, s sírni kezdek. Miért kell engem utálnia?

***

A fiúk hiába kopognak, nem engedem be őket. Csak nézem, ahogy a kilincset rángatva próbálják legyőzni a székkel kitámasztott ajtót. Hallani nem hallom őket, elég hangosra állítottam a zenét telefonomon. Nem akarom hallani őket. Csak egy kicsit egyedül lenni. Még mindig nem tudom kiverni a fejemből Hyunseung szavait, pedig már eleget sírtam miattuk. Nem értem, miért fakadt ki ennyire. Tudnia kellett, hogy nem lesz könnyű megtanítani nekem akármit is! Igyekeztem, de egyszerűen nem ment. Annyira igazságtalannak érzem...

[tudom, tudom, ez most egy rövid rész lett :/ viszont a következő izgalmas lesz ^^ várhatóan hét közepén lesz majd fent vagy később :S ]